A magyar nyelvnek sok kiváló tulajdonsága van. A legfontosabb nyelvi sajátossága az, hogy a magyar nyelv egy agglutináló nyelv. Az agglutináló (ragozó) nyelvek a szavak jelentését a szóalakok megváltozásával állítja elő, azokhoz toldalékokat kapcsol. Ez teljesen különbözik a horvát nyelvtől, mivel az flektáló. A flektáló (hajlító) nyelvek a nyelvtani viszonyokat a szótő változásával, hajlításával tudja kifejezni. Konkrétan, a helyhatározó ragok használatának szempontjából a magyar nyelv egy külön morfémát csatol a szóhoz, ezzel fejezi ki a morfológiai viszonyt (ház+ból), ezzel szemben a horvát nyelv egy szótári jelentésű lexémát használ, amikor ezt a jelenséget akarja kifejezni, emellett a szótő is valtozáson megy túl (kuća > u kuću). Ebben a diplomadolgozatban először összefoglaljuk a magyar helyhatározó ragok használatát és összehasonlítjuk a horváttal, majd bemutatjuk a magyar helyhatározó ragok tanításának egyik módszerét. A dolgozat az általános iskolás diákok oktatására helyezi a hangsúlyt, nem anyanyelvi környezetben. Részletesen bemutjuk a helyhatározó ragokat a magyar nyelvben, és a tanár számára meglévő tanítási módszereket. A dolgozatunkban képeket és táblázatokat is használunk a jobb elsajátítás érdekében.. Készítettünk néhány óratervet, amelyben különböző érdekes tanítási módszereket fogunk használni. Végezetül bemutatunk néhány módszert, mellyel a magyar nyelv tanítását érdekesebbé tehetjük. Az a célunk, hogy leírjuk a nyelvtanítás pozitív és negatív oldalait. Remélhetőleg ezzel segítséget adunk a magyar nyelvet oktató tanároknak is.